Filmek, revük, sztárok

Réz-Diamant Tibor és a ’20–30-as évek filmplakátjai

Katona Anikó

Súlyos art deco luxus, leomló selymek, hatalmas ékszerek, rövid ruhák, tollas kiskalapok, frakkok és cilinderek, revük, mulatók, bárok, sanzonok, automobilok és nagyvárosok: a húszas évek világa ma „divatban van”. A maihoz hasonló gazdasági válság közepén, a régi világ romjain épített csillogó álmot az art deco. Ennek a világnak volt kiemelkedő plakátosa a rejtélyes Réz-Diamant Tibor.

A korszak reneszánszát éli a mai filmekben, divatban és általában a mindennapi kultúrában – nem csoda, hiszen dekadenciája és illúzióvesztettsége nagyon hasonló a mienkhez. A húszas évek mulatóiba csöppent bele Woody Allen hőse Éjfélkor Párizsban, most pedig a Nagy Gatsbyben nézhetjük meg az amerikai art deco fényűzést.

A tavaly megrendezett Art deco és modernizmus(1) című lakásművészeti kiállítás katalógusában olvashatjuk, hogy a magyar art deco luxusban és eleganciában nem érte utol a nyugati, például francia iparművészetet(2). A harmadára csökkent területű, háborút vesztett országban nem volt olyan széles tehetős réteg, amely az igazi fényűzést megengedhette volna magának, így az iparművészet kevésbé nemes anyagokat használt, és nem törhetett olyan grandiózus megoldásokra, mint tőlünk nyugatra.

Szerencsére azonban a grafika nem igényel drága anyagokat, ezért a magyar plakátok néhány zseniális grafikus révén fel tudják venni a versenyt külföldi kortársaikkal. Az art deco eleganciája és dekorativitása egy mára viszonylag elfeledett magyar mester, Réz-Diamant Tibor plakátjain teljes pompájában megcsodálható.



A ritka kivétel: termékreklám a film- és színházi plakátos Réz-Diamant Tibortól. (OSZK PKT, PKG.1927/133)
 
 
Filmekre és a színházra specializálódott (igaz, ismert egy remek Albus szappan plakátja is). Alkotásait nézve úgy tűnik, a korszak elsősorban a szórakozásról szólt: a filmek, revük, kabarék, táncestek, a jazz és a mulatók kora volt.
 
Az art deco „nem annyira új művészeti irányzat, mint inkább átfogó kulturális jelenség, ízlés, attitűd, amely a modern városi polgárság életformájához kötődik, ennek a tárgykultúrájában ölt testet”(3). A városi polgárság szórakozási formái közé tartozott a mozi és a revü, ízlésüket a filmek és sztárok világa alakította. Az art deco ízlésvilág sokféle forrásból merít: a plakátokon a keleti ornamentika, a népművészet, a szecesszió és a modern irányzatok formakincse egyaránt feltűnik.
 
Réz-Diamant art deco plakátjainak bravúrossága kiemelkedik, ha a korszak végén készült filmplakátok kontextusában értékeljük őket. A némafilm-korszak ugyanis ontotta a rossz színvonalú plakátokat (is). Az 1930-as évek közepétől jellemzőek lettek az egy kaptafára készült, merev megoldások: a séma szerint a színészek fotóit felhasználva realizmusra törekvő portrékat, merev pózokat és drámainak tűnő jeleneteket ábrázoltak. Ezzel szemben Réz-Diamant plakátjai sajátos értékeket tudnak felmutatni: tükrözik a filmek világát és a kor divatjait, de saját jogukon is kiemelkedő alkotások.



Népiesség negédes giccs nélkül: dekoratív plakát a Marica grófnőhöz. (OSZK PKT, PKG.1926/100)
 
 
A rejtélyes alkotó
Réz-Diamant Tibor (1885–1960) még Bottlik Józsefnél is rejtélyesebb alkotó. Maga is olyan, mint a Nagy Gatsby: hirtelen tűnik fel és tűnik el, valójában alig tudunk valamit róla. 1925 és 1928 közötti korszakából nem kevesebb, mint huszonnégy plakátot őriz a Széchényi Könyvtár Plakát- és Kisnyomtatványtára – de se korábbról, se későbbről nem maradt fenn (itt) műve. Művészi képzése, pályájának kezdete homályba vész, de 1928 utáni éveiről sem rendelkezünk túl sok adattal. Bottlikhoz hasonlóan a budapesti grafikusi sikerek után ő is Berlinbe emigrált, és ott dolgozott, plakátokon és illusztrációkon. Palásti László Berlini kalauz(4) című könyvében rajzolóművészként említi Réz Tibort, aki „különösen plakátjaival tűnt fel”. Az 1930-as évek elején valószínűleg a Mercedes gyár alkalmazásában állhatott: a németországi Mercedes-Benz Múzeum(5) gyűjteményében fennmaradtak ugyanis briliáns rajzú illusztrációi a gyár autóit hirdető prospektusokban. Németországi műveit azonban hiába keressük közgyűjteményekben: elvesztek vagy nem azonosították őket, talán nem is készült sok plakátja. A szakirodalomból és a forrásokból mindössze ennyi tuható – ezért a továbbiakban művein keresztül próbáljuk megismerni.



Tipikus szkeccs-film szereplők Réz-Diamant felfogásában. (OSZK PKT, PKG.1928/98)
 
 
Kozmikus szkeccsek és démoni hölgyek
Az első világháború okozta trauma és illúzióvesztés felerősítette a szórekozás iránti vágyat. Kizárólag szórakoztató, pontosabban nevettető céllal készültek az amerikai álomgyárban rövid szkeccsfilmek. Egyikükhöz, a Zigoto, a becsületes tolvaj címűhöz Réz-Dimant háromféle plakátot is tervezett. Zigotót Larry Semon amerikai komikus formálta meg, általában 10-20 perces rövid némafilmekben, amelyek többsége arra épült, hogy a csetlő-botló kisember bemegy valahova és percek alatt káoszt teremt. A figura maga is komikus jelenség volt: alacsony, fehér arcú, elálló fülű alak, kis keménykalapban.
 
Réz-Diamant megtalálta a komikus filmekhez illeszkedő, letisztult és mégis humoros stílust: tömör formákkal, karikírozva adja vissza Semon és társai alakját, vidám színekkel teli kompozíciókban, melyek a jazzkorszak jellegzetes szülöttei.
 
Más hangot üt meg legtöbb filmplakátján: ezeken nem a komikum, hanem a dekoratív minta és a női szépség játssza a főszerepet: a nők a műfaj kedvenc eszközei az első nagymesterek, Jules Chéret vagy Alphonse Mucha óta. A filmplakátok alapeleme nálunk is a sztárok arcképe. Földes Imre és Sátori Lipót tízes évekbeli első remek filmplakátjai szecessziós, rajzos stílusban adták vissza a filmek főhőseit. Réz-Diamant elkerülte az unalmas, sémaszerű megoldásokat: sztárportréin elhagyta a részletezést és nem ragaszkodott a fotografikus realizmushoz – mint későbbi, kevésbé tehetséges pályatársai. Megtehette, hiszen a sztárok már annyira népszerűek voltak, hogy kontrasztossá stilizált portréikról is felismerték őket. A lengyel származású Pola Negri jellegzetes portréja – vékony, sötét ajka, rövid fekete frizurája és sejtelmesen hunyorgó pillantása – egy mindössze két színnel nyomott briliáns plakáton tűnik fel. Réz-Diamant a háttér motívumainál is elhagyja a realizmust, és a film konkrét képei helyett általában stilizált mintával tölti ki a képmezőt. Különleges tipográfiát használ, amely mindig a dekoratív ornamentika része. Az art decós minta megalkotásához olykor a technika lehetőségeit használja ki: a litográfia átnyomódásával ér el izgalmas felületet például a Sally című film plakátján.



Az abszolút art deco dekorativitás két színnel. Bravúros filmplakát Pola Negri portréjával. (OSZK PKT, PKG.1926/104)
 
 
Míg a tízes évek plakátjait kislányos, szűzies, szőke szépségek uralták, az 1920-as és ’30-as évekre érezhetően megváltozott a nőideál. Réz-Diamant nőalakjai is magabiztos, erotikus, kacér nők, fiúsan rövid hajjal és erős sminkkel. Pola Negri mellett ezt a stílust képviseli nagy riválisa, Gloria Swanson, ahogy Colleen Moore, Bánki Vilma és Norma Talmage is.
 
Szupersztár Budapesten
Közülük is kiemelkedik egy máig ikonikus alak, a táncos- és színésznő Josephine Baker, a húszas évek első számú szexszimbóluma, aki híres táncát egyetlen banánszoknyában lejtette, meghódítva Amerikát, Párizst, majd Budapestet is. 1928 tavaszán Josephine egy hónapig a Royal Orfeum társulatában lépett fel. A színházat 1926 óta a zeneszerző Zerkovitz Béla vezette, aki dalt is írt Gyere Jozefin címmel. (Francia változatával Joshephine később nagy sikert aratott Párizsban is.) Zerkovitz sikerének tudható be, hogy a fekete csillag (akiről Harmath Imre – Márkus Alfréd örökbecsű szerzeménye szól: „Az én babám egy fekete nő, a szeme fénylő fekete kő. Fekete hajú, fekete fajú, tudom hogy boldog, akit megölel ő. Fekete gyöngysor van a nyakán, fekete testén csak a banán...") hónapokig vendégszerepelt az Orfeumban, előadásaira külföldről is sereglettek a nézők. A revüt majdnem betiltották: Josephine ugyanis tényleg egy szál banánszoknyában adott elő számokat. A korabeli beszámolók szerint óriási volt a siker. Fellépéseihez és filmjeihez számos remek plakát született világszerte. Hans Neumann műhelyében készült egyik filmjének híres plakátja, amelyen a táncosnő tökéletes testét csak gyöngysorok fedik – a plakát elegáns és valósághű stílust követ. De Josephine alakját gyakran inkább csak stilizálták a plakátművészek: vékony, gazellaszerű, expresszív figurává alakították (ilyen Paul Colin Bal Negre-hez készült műve).



Technikai bravúr: a lenti betűk fentre átnyomódva mintát alkotnak. Baker plakát Réz-Diamanttól. (OSZK PKT, PKG.1928/51)
 
 
Réz-Diamant Tibor is absztrakt formává alakítja a sztár arcát a Royal Orfeum műsorának plakátján: egyetlen, síkszerű, stilizált forma jelenik meg inintenzív citromsárga alapon. A művésznő jellegzetes vonásait csak kiemeli a bravúrosan egyszerű, mégis hatásos, vagyis nagyon "plakátszerű" plakát. Az absztrahált portré és a „baker” szó csattanós és tömör figyelemfelhívásnak bizonyult, de a művésznő ekkorra már tényleg fogalommá vált.
 
Josephine több filmben is szerepelt, melyeket szintén hirdettek Réz-Diamant-plakátok, hasonlóan bravúros és könnyed stílusban. A fórumbeli bemutatóhoz készült munkáján újra az átnyomódás technikát alkalmazta. A külföldi sztár kultuszát ugyanis ügyesen ki tudta használni az ekkoriban igen fiatal (később néma- és hangos filmekben is bemutatkozó) magyar primadonna, Somogyi Nusi. Minden bizonnyal a magyar Josephine Bakerként lépett fel olykor, ebben a szerepben látható Deutsch Ernő József egy plakátján is. Ez a plakát is rendkívül dekoratív, de az a stilizáló hajlam és a lényeg olyan bravúros sűrítése, ami Rézre jellemző, nincs meg benne.(6)



A világsztár Pesten - zseniálisan egyszerű és találó plakáton. (OSZK PKT, PKG.1928/85)
 
 
Hasonló eredményre jutunk, ha Réz-Diamant és Deutsch Tiller Görl-ös plakátjait vetjük össze. Az angol John Tiller a századforduló idején találta ki azt az újítást, hogy a táncosnők összekapaszkodnak, így egységesen tudnak mozogni, és nagyobb stabilitást kapnak. A sorokban és geometrikus alakzatokban mozgó tánckarok az 1920-as évekre meghódították Európa és Amerika nagyvárosainak színpadait. A geometrikus hatás mellett természetesen az erotika, vagyis a lábak magasra emelése volt népszerűségük kulcsa (ami még sok évtizedig kitartott az USA-ban a Rockettes nevű formáció révén). Ugyanakkor az egységesen mozgó sor sajátos minta-jelleget eredményezett, melyet Siegfried Kracauer a „tömeg ornamentikájának” nevezett.(7)
 
A Tiller Görlök részvételével készült filmhez Deutsch és Réz is készített plakátot, és mindketten az ornamentális jelleget és az ismétlődést igyekeztek érzékeltetni. De míg Deutsch kis ismétlődő figurái meglehetősen unalmasak, Réz plakátja egészen briliánsan egyszerű és mégis hatásos. Az összhangot együtt teremti meg az összes elem: szép formák és betűk, különleges színek, ritmus és kompozíció.



A tömeg dekoratív ornamentikája: a híres Tiller görlök plakáton. (OSZK PKT, PKG.1927/42)
 
 
Úgy tűnik, Réz-Diamant Tibor igazán érezte korát: a színes, frivol, pörgő, dekadens és mulatni vágyó húszas éveket. Kicsit ő maga is olyan, mint a kor: hirtelen tűnik fel, benne pörög az élet sűrűjében, zseniális műveket alkot – és ugyanazzal a hirtelenséggel tűnik el, ahogy ennek a csillogó világnak is vége lett a háborúra készülő Európában.
 
 
A plakátok az Országos Széchényi Könyvtár Plakát- és Kisnyomtatványtár gyűjteményében találhatók.
 
 
Jegyzetek:
(1) A kiállításhoz Bakos Katalin válogatott az OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtárában (a segítségem mellett) egy tekintélyes plakátanyagot, amely a magyar art deco plakátot mutatta volna be. Sajnos ez a kiállításrész végül kimaradt.
(2 )Prékopa Ágnes: Dekoráció és funkcionalizmus az 1920-as évek magyarországi készítésű lakberendezési tárgyain. In: Art deco és modernizmus. Lakásművészet Magyarországon. Szerk. Horányi Éva. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2012. 13. o.
(3) Bakos Katalin: Modern és merész + kifinomult és elegáns nyomtatványok = art deco a magyar alkalmazott grafikában. In: Art deco és modernizmus. Lakásművészet Magyarországon. 62. o.
(4) Palásti László: Berlini kalauz. Berlin, 1931. 53. o.
(5) A prospektusokat rendelkezésünkre bocsátotta: Gerhard Heidbrink (Product Archives, Mercedes-Benz Classic).
(6) Deutsch Ernő József: Somogyi Nusi mint Josephine Baker – Forum Április 19.-től – Artistica Film, 1928. A plakát megtalálható a Debreceni Egyetem gyűjteményében:. http://ganymedes.lib.unideb.hu:8080/dea/ handle/2437/119983
(7) Ezt említi a plakátokkal kapcsolatban, Bakos 2012. 69. o.