A ..ndoni lelet… ahogyan azt 2527-ben vizsgálták a lelkes kutatók és nézők

Révész László László

Ilyen se volt még: rejtvénycikket közlünk! Arra a kérdésre várunk választ, hogy vajon hol keletkezhetett az a lelet, amiről írásunk tudósít, és a lelet mely elemeiről van benne szó. A helyes megfejtők között Artmagazin előfizetést sorsolunk ki (nem 2525-re! :)). A megfejtéseket az info@artmagazin.hu-ra küldjétek!

Zager and Evans: In the year 2525
In the year 2525, if man is still alive
If woman can survive, they may find…

Mint azt mára már minden kisiskolás is pontosan tudja 2525-ben, öt évvel ezelőtt nagyon komoly változás történt a földi időszámítást illetően. Gonduffar Emilsson Bhumibol, a UN-hez (United Nations, ENSZ) tartozó UNA (United Nations’s Arts, ENSZM) nagyhatalmú elnöke egymaga döntött úgy, hogy ezentúl az időszámítás forduljon meg, 2525-után 2524 legyen majd 2523 és így tovább. Mára mindenki megértette a fordulat lényegét, és mint az eddig oly gyakran történt, most is fegyelmezett felvonulások formájában erősítették meg az elnök döntését. A Föld lakosainak kétharmadát művészek alkotják már lassan száz éve, a maradék egyharmadnak is csak töredéke dolgozik a szolgáltatási szektorban, és ahol egyáltalán nem lehet robotokat alkalmazni, ott programozó-kurátorokkal végeztetik el a szükséges tennivalókat, sok szabadidőt biztosítva nekik, hogy az egybevont művészeti-szórakoztató ipart kreatív inputukkal hathatósan támogathassák. Ne felejtsük el azt a triviális tényt, hogy mára a művészet lényegében játékkonzolokon zajlik, illetve ezeknek a szerkezeteknek a 3D kivetítőin, mivel egyértelműen divatja múlttá vált az adatruha, és persze a virtuális valóság és természetesen az argumentált valóság is.
A UNA központjában, a hatalmas mezopotámiai gigapolisz közepén székelő Qufur piramisban különös lelet tartotta izgalomban azokat a kutatókat, akik nem tartoztak az ‘egységes írástilalom’ mindenkire kiterjedő tiltásának hatáskörébe. Jelen sorok szerzője is feloldást kapott, személyesen az elnöktől, hogy írásos formában rögzíthesse az üggyel kapcsolatos gondolatait. (Írás helyett egyébként a kézenfekvő kézben hordható kép-kommunikátorokat alkalmazzák.) Szóval sutba dobtam G.DeLeuze X.1.27-es, sikkes kép-kommunikátoromat és bementem a központba, a lelet kutatási bázisába. Maga a tárgyegyüttes három részből állt: az egyik az óriási rovar, melynek megkövesült csontváza maradt fenn, a másik ennek az állatnak négyszáz x ötszáz méteres, borostyánhoz hasonlatos, téglatest formájú köpete és a köpetben kissé sérült formában a ‘…ndon…’ konzol csoport. Száznál is több kopottas konzolt képzeljünk magunk elé, amelyeket legnagyobb sajnálatomra a kutatóknak nem sikerült életre kelteni, ezért semmilyen mozgást nem lehetett látni, és ami még furcsább: a művekből igencsak kevés fény áradt ki. Olyanok voltak, mint lefagyott képernyők egyetlen pillanatba merevedett képei. A leletet az első thermonukláris háború előttre datálták a kutatók, nagyjából a régi időszámítás szerinti húsz-huszonkettedik század elejére, az úgynevezett ‘középkor’ idejére. Sokan ilyenkor csodálkoznak, hogy a kormeghatározás alapját képező új időszámítás nem feltétlenül pontos, de Gonduffar Emilsson Bhumibol elnök véleménye minden vita felett álló. Különben is örülhet a huszonhatodik századi művészetkedvelő, ha a három egymást követő nukleáris háborút megelőző korszakból nemcsak a gigantikusra nőtt Gregor rovarokat szemlélheti, hanem egyáltalán bármi mást. A rovarok gyakran bocsájtottak ki magukból ilyen hatalmas tömböket, de a sok cunami és vihar legtöbbjüket elsodorta az óceánok mélyére. A kutatóknak sikerült lehántaniuk a ‘..ndoni…’ leletanyagot beborító megmerevedett köpetet. Ez a beavatkozás nyilván katasztrofális volt, minden bizonnyal széttéphette a konzolok kommunikációs hálózatát és emiatt maradtak meg a képernyők olyannak, amilyennek. Az egyik kolléga, aki szintén részt vesz a kutatásban azt állította, hogy ez valamiféle ősi, 'nalógikusan' megjelenítő technika lehetett. Érthetelen, hiszen 'nalógikusságról' vagy bármi hasonlótól semmilyen adat nem maradt meg a központi, játék-művészeti adattároló egységekben. De hát nincs mit tenni, a kutatók egy része mindig ilyen szélsőséges és légből kapott eszméket hirdet. Még hogy 'nalógikus'! 
Nyilvánvaló, hogy a robbanás a kivetítő pixel masszáját fagyasztotta le és az is evidens, hogy sok minden megsérülhetett e primitív kor egyetlen megmaradt tárgyegyütteséből.
Vegyünk szép sorjában három ősi játék-művészeti képernyőt. Az egyik konzol hátoldalán például töredezett felirat tudatja a kései utókorral, idézem: '…uan Uglo..' és mellette az is látszik, hogy '..agi..'. Amennyiben a tárgy képernyő felőli részét nézzük, játszó, valószínűleg tornázó figurát látunk, mint a mai korban a menő 'SupreDuper Maria'. Itt sajnos a konzol képének háttere, környezete sérült és csak a fekete maradt meg a színek közül. A játszó figura egészen bizonyosan nem first person shooter, ebben is a ritka, de üzletileg nagy sikert hozó 'SupreDuper Maria'-ra hasonlít. Szerény véleményem szerint vertikális 'curling-et' lehet '..agi..'-val gyakoroltatni, ami itt az Eufrátesz környékén azért is népszerű, mert az év végülis leginkább télből áll, a tavasz csak nagyon rövid ideig tart és ilyenkor a város lakóit nem engedik ki a szabadba, éppenséggel a Gregor-rovarok miatt, köszönhetően mindezt a nagylelkű Gonduffar Emilsson Bhumibol elnök úrnak. 
Vegyünk szemügyre egy másik játékot, itt is van felirat töredék, mégpedig az olvasható '..en Koss…' és mellette '..hrist Chu.., ..italfield.., ..ornin…'. Kétséget kizáróan ez egy, a játékos által leadott lövésnek az a momentuma, amikor a robbanó eszköz eltalál egy épületet és a por már majdnem belepi a házat. Megjegyzendő, hogy a pixel massza, ami ezen a konzolon bemerevedett a robbanáshoz hasonlóan, a többi konzolhoz képest sokkal vastagabb rétegeket képez.
Amikor átsiklik figyelmünk a következő konzolhoz, akkor is leginkább a szürke színek kombinációját láthatjuk, de itt a massza vékonyabb az előzőhöz képest. A pillanat érhetetlen, de kedves párost mutat. Kutya és nő hevernek egymáson, meggyőződésem és számtalan kutatásaim alapján biztosan állítom, ez a játék intrójából egy töredék pillanat, talán ezt a duettet lehet 'elnyerni' a sikeres game végén, mintegy jutalmul. A rend kedvéért leírom a feliratot, bár tudom, hogy ez a szófoszlány-halom ma már semmit sem mond a modern kor emberének. Ez olvasható: '..ucie…' '..reu..' valamint '..ir..ith…ithe…o..'. 
Nem folytatom tovább a leírást. Unalmas lehet a mai művésznek, játékszenvedéllyel megáldott kortársaknak. A nagy ugrás a múltba túlságosan is mélyre sikeredett, nem értjük az összefüggéseket, képtelenség ilyen időtávlatból szemlélni ezt az értékes leletet. Az apró hasonlóságok amelyeket észreveszünk, lehetnek a véletlen művei is. Hiába, ez bizony egy másik kor volt, gyökeresen eltérő a mi korszerű társadalmunktól.