A jövő asztala
Tengerimalac-pörkölt, maniókás krumpli, hínárgulyás ivókürt, gombabár, földevés, csomagolásfétis és fröccsöntött ételek.
Egy befogadhatatlan kiállítás befogadhatatlan kritikája
Az OFF-Biennále keretében bemutatkozó ACLIM! Klímaképzeleti Ügynökség az ökológiai válság egy-egy aspektusának megismerése és a közös proaktív gondolkodás érdekében a képzelet felszabadításának programját hirdeti meg, hogy alternatív, akár pozitív jövőképeket találjunk. Szemügyre vettük az A.P.A. Galériában található bázisukat, majd négy szempontból vizsgáltuk a kiállítást; tekinthetünk-e a projektre és a műalkotásokra képzőművészetként, egyes alkotók hogyan értelmezik a kutatásalapú művészeti munkát, a projektek közötti kapcsolat hogyan köthető a képzelet felszabadításához, végül hogy a kiállítás által közvetített tudás mennyire befogadható.
Szájával szólnak a szellemek
Kiss Kata Dóra és Horváth Gideon az ACLIM! Klímaképzeleti Ügynökség keretében közös kutatást végzett, amelyben a magyar őshonos ökológiai tudást keresték. Hamar szembesültek a ténnyel, hogy a táltosok világáról semmilyen írásos emlékünk nincsen, pusztán szórványemlékeink és az azokkal járó spekulatív tudás. Kutatásuk tehát nem történeti, hanem saját élményeikkel (kiégés, ökoszorongás) aktualizált, kisajátító gesztus. A táltos alakját egy interdiszciplináris szemlélet által saját szempontrendszerük szupermetaforájává teszik, kiemelve a nacionalista narratívából. Az ACLIM! terében Horváth méhviasz szobrokból álló installációja és közös videóinterjúik jegyzetes bemutatása látható, illetve Kiss esszéje, amely először az Artmagazin Online felületén jelenik meg.
Rafinált rendszer
A 20. század megkerülhetetlen amerikai műkritikusa, Clement Greenberg 1939-ben megállapította, hogy a giccs az avantgárd és a magaskultúra felhígításával jön létre, s csupán a művészet effektusait utánozza. Greenberget követően számos teoretikus foglalkozott magas- és alacsony kultúra viszonyával, kölcsönhatásaival, azzal, hogy vajon – ahogy Greenberg gondolta – az előbbi nyújt témát és táptalajt az utóbbinak, vagy éppen fordítva. A téma és a kérdés még ma is aktuális, bár az utóbbi években inkább olyan fogalmakból indul ki, amelyek Greenbergnek még eszébe sem juthattak. Ilyen például a fehér felsőbbrendűségi patriarchátust megjelenítő és időnként kritizáló magasművészeti és tömegkulturális alkotások közti átjárások, összefüggések, témacserék kérdése.
Kérjük, értékelje rendelését! - a BÜRO imaginaire MENÜ imaginaire című kiállításáról
A MENÜ Imaginaire című kiállításra látogatók értelmezései és reakciói hasonlóan színes palettát alkotnak, mint a művek. B, D, K és Sz megfigyelései a kortárs művészeti közegen kívülről érkező reflexiók, amelyek nem reprezentatív felmérésként szolgálnak a kiállítás emészthetőségéről.
Evolúciós para bontatik
Új sorozat indul az Artmagazin Online felületén – mostantól öt héten keresztül olvashatunk kísérletező szövegeket az OFF-Biennále eseményeiről a Pszeudoposzt titokzatos szerzőitől. Íme az első:
Pogány Madonnák 2. rész
József Attila szavait akár annak a szocializmus kori betörőhálózatnak a tagjai is idézhették volna, akiket a költő anyafigurájához rendkívül hasonlító, átható tekintetű idős asszony arcképe buktatott le.
A fotográfiát készítette: Shunk–Kender
A háború utáni művészeti élet egyik legátfogóbb fotográfiai archívumát részben egy magyar fotográfusnak, Kender Jánosnak köszönhetjük. Kender a német származású Harry Shunkkal dolgozott együtt, kettejük hagyatéka pedig néhány éve a világ legnagyobb gyűjteményeit gazdagítja.
Belakott kirakatok Debrecenben
A vírus miatt átrendeződött világban meg kellett tanulnunk új, eddig ismeretlen szabályok szerint élni. A túlélés a tét, a néhány négyzetméteren zajló napi rutinunk ehhez alkalmazkodik. És mivel társas lények vagyunk, ezért nemcsak a maszk, a kesztyű és a rögeszmés tisztaság kezdi ki mentális állapotunkat, hanem a proxemikai szabályok szigorodása, társas kapcsolataink, szociális mozgásterünk fizikai beszűkülése is. Már számos publikáció született a tartós izoláció hosszú távú, negatív hatásairól, ahogyan arról is, hogy milyen alternatív megoldások segíthetnek bennünket e disztópikus helyzet kezeléséhez. A kényszerű szociális korlátozások a képzőművészeti színteret, múzeumokat, galériákat sem kímélik. A közösségi kulturális intézmények ezért a művészetet mint médiumot online csatornákon juttatják el a befogadókhoz – ami kényszerű távolságtartást jelent mű(vész) és befogadó között.
Művészkönyv és nyomtatás –a végtelen lehetőségekről
Összefoglalóan a kiadvány (printed matter) fogalmával jelöljük azokat a sokszorosított, nyomtatott anyagokat, amelyek ölthetnek könyvformátumot – mint a fotókönyvek, a művészkönyvek és az illusztratív kötetek –, de lehetnek kisebb terjedelmű magazinok vagy (fan)zinek is. Ezek a kiadványok származhatnak kiadóktól, önálló művészektől vagy független kollektíváktól, mindenesetre összességük intellektuális, esztétikai és dizájntörténeti nyomot hagy a világ könyvespolcain.
ÚJ TEREK A KULTÚRÁBAN
Az alkotások tradicionális formáinak elhagyása, kiterjesztése vagy felülírása az elmúlt száz évben már jól ismert tendenciák, ennek ellenére ezeket az avantgárd törekvéseket mindig gyanúba keverik a látszólag konzervatív vizsgálódások. A videójátéknak egyébként is kifejezetten terhelt megítélése van a közgondolkodásban, ennek ellenére az egyre elérhetőbb videójáték-motorok megjelenésével és felhasználóbaráttá válásával sok művész és kollektíva fordul a médium új felhasználási módjai felé. Ahogyan a protoreneszánsz festészetben megkezdődött a perspektivikus látás diadalmenete, úgy nyílnak ki napjainkban a médiaművészet és a digitális művészet számára az interaktív, virtuális terek belső multihorizontjai is.
„Holy Fuck” – 69 millió dollárért kelt el egy teljességgel digitális, NFT-műtárgy
Március 11-én meghökkentő eredménnyel zárult Beeple aka Mike Winkelmann The First 5000 Days (Az első 5000 nap) című alkotásának aukciója a Christie’s-nél.
„Nem tudom, mikor váltam faunná”
Horváth Gideon egyéni kiállítása, a Faun realness február 5-ig látogatható az ISBN könyv+galériában. A tárlat a görög mitológiából ismerős faun alakjának kortárs megjelenítésére tesz kísérletet – személyes élményekből építkezve. A kiállítás apropóján Horváth Gideon az ISBN szervezésében Zoomon mesélt a műegyüttesről – mi pedig annyira kedveltük ezt az artist talkot, hogy megkértük, írásban is ossza meg velünk.
Bevezetés az internetesztétikába
Az internetesztétika és a netművészet, értelemszerűen, nem tekint vissza olyan tekintélyes múltra, mint például a már számos esztéta által körbejárt festészet, ennek ellenére – szűk 30 éves korát meghazudtoló módon – hasonlóan, ha nem ugyanannyira színes és szerteágazó műfaj. E cikkben, mielőtt még a téma iránti rajongásom túlságosan messzire vinne, igyekszem kizárólag az internet-, valamint a posztinternet-művészet sajátosságaira és a web esztétikai fogalmaira (trash, glitch, vaporwave, slime punk stb.) fókuszálni. Utóbbiak bár nem kizárólag a netművészet elemei, mégis meghatározzák azt, és állandó ihletet adnak a fiatal alkotók számára.